A kat. néphagyományban. A csíki székelység ajkán a ~ hosszúnap, az É-i csángóknál aszupéntek. Ősi hagyomány szerint ~ a mély gyász és böjt napja. Régebben hozzátartozott a hallgatás, a csönd, melyben a tűz is kialszik, a tükröt fekete kendővel takarják le, az órát megállítják, ill. nem húzzák föl; úgy jártak-keltek, mint akiknek halottjuk van a háznál. A kk. lit. szemlélete és gyakorlata értelmében a tüzet →nagycsütörtökön este eloltották, és a húsvéti szentelt tűz parazsából gerjesztették újra. Addig csak hideg ételt ettek, ~en csak egyszer és csak kenyeret, sót, száraz növényi eledeleket. – A legények ha el is mentek a nekik kedves leányhoz, nem keresték a vele való találkozást, csak egy fekete szalagot kötöttek a kapuhoz közeli fára. – Az imádságokban közp. szerepe van a passiónak (népiesen pársió, pásió), a Jézus kínszenvedéséről és kereszthaláláról való elmélkedésnek, a keresztnek és azarma Christi (→szenvedés eszközei) néven összefoglalt kínzóeszközök legendában, énekben, elmélkedő imádságban való számbavételének. Jelentős a szenvedés misztériumjátékokban, felvonulásokban, Mária-siralmakban való fölidézése, elsiratása is. Ősi hagyományokat őriz a Fiát kereső Máriának csíkszentdomokosi és bogdánfalvi siraloméneke, a gyimesi csángók Máriát ébresztő éneke, a halálba menő Krisztuscsügési és gyimesbükki búcsúzóéneke. Grál-hagyományokra utal a Krisztus vércseppjeiről szóló bogdánfalvi, csügési, gyimesbükki, csíkszentdomokosi ének. Acsügésiek, csíkszentdomokosiak Krisztus keresztjét köszöntik, a gyimesiek a keresztútját járva különösen a 12. stációnál időznek. A csíkcsomortániak az elhagyatott Krisztust siratják, a csíkmenaságiak az elfelejtett szt →vállsebhez is imádkoznak. – ~ misztériumának évről évre való mélyebb átélésére, megünneplésére a passiójátékok, felvonulások, ájtatosságok (keresztút, fájdalmas olvasó, Mária-siralmak) adtak alkalmat. A passiót az egri szegyh-ban a kk-ban mezítláb adták elő. Amikor a bencés tp-okban az éneklésben oda értek, hogy a katonák Jézus ruháit elosztották maguk között, akkor a Pray-kódex szerint szétszakítottak két vászonleplet, és eltűntek velük. Csak a csonkamisére öltöttek sarut. – Régebben nemcsak az asszonyok, hanem a lányok is fekete gyászban mentek a tp-ba, gyalog, mert kocsira ülni illetlen volt. Csököly ref. asszonynépe még a 20. sz. elején is tiszta fehérben, eltakart arccaligazodott fel a ~i gyászistentiszteletre. Ezt a ruhát csak kézzel volt szabad megvarrni. Az Ormánságban is fehéret öltöttek magukra ~en. Fehérben mentek a csonkamisére a vend eredetű Tarany asszonyai és lányai is. Az utóbbiaknak még fehér szalag is volt a hajukba fonva. – A kínszenvedés és kereszthalál ünneplése (memoria passionis) nem maradt meg a liturgia, misztériumjáték, ájtatosságok zártabb, alkalomszerűbb keretei között, hanem a tp-ból kilépve, architektonikus kompozícióként jelent meg a profán környezetben Kálvária, olykor szentgarádics (→szent lépcső) építésében, keresztek, keresztutak állításában. –